Kanadai politikai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul

A közelgő kanadai szövetségi választások során a politikai diskurzus középpontjában Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke által jelentett fenyegetés áll, amely háttérbe szorította Kanada globális felmelegedéshez való hozzájárulásának kérdését. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, új energiainfrastruktúrák kiépítésére irányuló terveket hirdetnek, miközben Kanada igyekszik csökkenteni függőségét az Egyesült Államoktól. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, azt ígéri, hogy Kanadát a hagyományos és a zöld energia globális szuperhatalmává teszi. Ezzel szemben a Konzervatív Párt, Pierre Poilievre irányítása alatt, az olaj- és gázipar fellendítésére törekszik, és eltörölné az ipari szén-dioxid-adót.

Ez a választás éles váltást jelent a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma a választók körében. Akkoriban a két nagy párt között konszenzus volt arról, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie a zöld gazdaságra, sőt, a 2021 júniusában elfogadott nettó nulla kibocsátási törvény is ezt célozta. Jelenleg azonban ez az egység már eltűnt. Carney, aki március elején lett a Liberálisok vezetője és miniszterelnök, hosszú évek óta elkötelezett a klímaváltozás ügyében, korábban az Angol Központi Bank kormányzója volt, valamint az ENSZ különmegbízottja a klímaügyekben és a pénzügyekben. Ő volt a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség a Nettó Zéróért egyik társelnöke is, amely a COP26 egyik jelentős eredménye volt.

Miniszterelnökként azonban első döntése az volt, hogy eltörölte a fogyasztói szén-dioxid-adót, amely a Liberálisok egyik fő klímapolitikai intézkedése volt, és 2019-ben vezették be. Ez a közteher a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókat sújtotta, ám népszerűtlen volt, és a Konzervatívok könnyen kihasználhatták a megélhetési költségek növekedésével kapcsolatos panaszokat. Poilievre még „Szén-dioxid-adó Carney”-nak is nevezte riválisát. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a adó eltörlése bölcs politikai lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klíma Politikai Központ igazgatója szerint „ha az egyik első lépésed a szén-dioxid ár eltörlése, akkor elfogadod azt a narratívát, hogy a klímapolitika túl sok pénzbe kerül és nem jó nekünk, holott ez nem igaz”.

Carney kampányában Kanada energiatermelését a „tiszta és hagyományos energia globális szuperhatalmává” kívánja tenni, pragmatikus megközelítése mellett, és a zöld energia projektek felgyorsítását, valamint a zöld közlekedés és épületek ösztönzését ígéri, bár részletekbe nem bocsátkozik. A klímaváltozással kapcsolatos retorika tompítását más fontos tényezők is segítették. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy 2023 végén a kanadai állampolgárok körében a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak csökkentek, miközben a megélhetési költségek, az energia és a lakhatás iránti aggályok kerültek előtérbe. Ukrajna háborúja új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, amelyek közé tartozik az olaj, a gáz és a kritikus ásványi anyagok.

Pierre Poilievre, aki a Konzervatív Párt vezetője, a megélhetési költségek kérdéseire építi kampányát, és szigorúbb törvényeket ígér a jogrend és a „woke” kulturális kérdések terén. A konzervatív párt, amelynek erős szavazóbázisa van az energiadús területeken, nagyobb olaj- és gázipari bővítést sürget, valamint az ipari szén-dioxid-adó eltörlését. Habár Poilievre arról nem nyilatkozott, hogy támogatja-e Kanada nettó nulla céljait, azt érvelte, hogy jobb lenne a világ számára, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajjal és gázzal váltanák fel.

Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változások tanszékének professzora úgy véli, hogy a Konzervatívok olaj- és gáztermelést ösztönző javaslatai vonzóak lehetnek a választók számára, még akkor is, ha a bővítési javaslatok nem állják meg a helyüket a valóságban. „Ez inkább egy elméleti válasz Trumpra, mintsem a klímaváltozás következményeinek komoly mérlegelése” – mondta a BBC-nek.

A választók számára a legfontosabb kérdés, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni a harcias amerikai elnököt, különösképpen az olaj- és gázipar tekintetében. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az Egyesült Államokba irányul, és az energiatartalmú vámtételek hatása káros következményekkel járhat a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney az egyik választási vitában kijelentette: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott. A csővezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek számunkra”.

A csővezetékek iránti érdeklődés újbóli feléledése a nyugati tartományokban termelt olaj és gáz keleti irányú szállításához kapcsolódik, ahol ezeket új külföldi piacokra lehetne exportálni. Az Energai East nevű korábbi kísérletet 2017-ben fújták le különböző okok miatt, köztük a regionális ellenállás és a szabályozási akadályok miatt. Ebben a kampányban mind a Liberálisok, mind a Konzervatívok ígéretet tettek az „energiafolyosók” gyorsítására, bár Carney az ökológiai aktivisták elleni népszerűtlenség miatt ellentmondásos megnyilvánulásokat tett a csővezetékek támogatásával kapcsolatban.

Az Insurance Bureau of Canada jelentése szerint 2024-ben 8,5 milliárd kanadai dollárra (6,1 milliárd dollár, 4,6 milliárd font) rúgtak a időjárással kapcsolatos biztosítási veszteségek, ami háromszoros növekedést jelent a 2023-as évhez képest. Míg a két fő jelölt a fosszilis tüzelőanyagok jelentős szerepét hangsúlyozza Kanada gazdaságában, ez a megközelítés összecsap a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokkal. Yves-François Blanchet, a Québec-i alapú Bloc Québécois vezetője, a két pártot azzal vádolta, hogy tagadják a klímaváltozás létezését, hangsúlyozva, hogy a „tiszta olajról és gázról” szóló állításaik valóságtól elrugaszkodott mesék.

Kanada a nemzetközi színtéren arra kötelezte el magát, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a sz

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c87pev3jpyyo