Szén-dioxid eltávolító projekt indul az Egyesült Királyságban

A brit kormány által támogatott SeaCURE projekt, amely a tengerből való szén-dioxid eltávolítására irányul, mostantól működik Anglia déli partjainál. Ez az innovatív kísérleti program része annak a széleskörű kutatásnak, amely a klímaváltozás elleni technológiák feltárására összpontosít. A klímatudósok között általános egyetértés van abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok szakértő úgy véli, hogy a megoldás részeként szükség van a már kibocsátott gázok egy részének megfogására is. A carbon capture, vagyis a szén-dioxid megkötése, szokásosan az emissziók forrásból történő eltávolítására, illetve a levegőből való kiszűrésére összpontosít. A SeaCURE projekt különlegessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a klímát melegítő szén-dioxidot a tengerből eltávolítani, mivel vízben lényegesen nagyobb koncentrációban van jelen, mint a levegőben.

A projekt helyszínére érkezve a Weymouth Sealife Centre mögött található bejáraton keresztül jutunk el, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti, hogy „Óvatosan: moray angolnák haraphatnak”. A projekt fő eleme egy cső, amely a köves tengerpart alatt kígyózik és bevezet a La Manche csatornába, ahol tenger vizet szív fel és hoz partra. A SeaCURE célja annak megvizsgálása, hogy a vízből való szén eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a légkörben található klímamelegítő gáz, a CO2 csökkentésének. A projekt a tenger vizét kezeli, hogy eltávolítsa a szén-dioxidot, mielőtt visszapumpálná a tengeri közegbe, ahol az újra képes CO2-t felszívni.

A projekt keretében először jártunk a helyszínen, ahol Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerészeti Laboratórium munkatársa kalauzolt minket. Elmagyarázta, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tenger vizét savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön és a légkörbe kerüljön. „Ez a tenger víz sztrippelője” – mondja mosolyogva a professzor, miközben egy nagy rozsdamentes acél tartályhoz érkezünk, amely maximalizálja a savas tenger víz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyit egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 távozása” – magyarázza. „Azzal, hogy a tenger vizét egy nagy felületen terítjük el, gyorsan lehetővé tesszük a CO2 távozását.” A levegőbe kerülő szén-dioxidot elszívják és koncentrálják, hogy később tárolhassák. Az alacsony szén-dioxid tartalmú tenger vizéhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék az előzőleg hozzáadott savat, mielőtt visszapumpálnák a tengerbe, ahol a víz azonnal kezd újabb CO2-t felszívni.

Jelenleg a SeaCURE projekt által eltávolított szén-dioxid mennyisége minimális, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átrepülése során. Azonban a világ óceánjainak mérete miatt a projekt mögött állók úgy vélik, hogy van potenciál a technológia széleskörű alkalmazására. A SeaCURE projekt jelentésében a brit kormánynak azt állítják, hogy a technológia potenciálisan évi 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására képes, ha a világ óceánjainak felszínének 1%-át feldolgozzák. Ehhez azonban a teljes folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például napelemekkel egy úszó telepítés keretein belül.

A szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen, ha el akarjuk érni a nettó nulla kibocsátást – mondja Dr. Oliver Geden, aki az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid megkötésének szakértője. „A tengerből való közvetlen szén-dioxid eltávolítása egy lehetőség. A levegőből való közvetlen eltávolítás egy másik. Alapvetően 15-20 lehetőség van, és a végén az, hogy mit használunk, természetesen a költségektől függ.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 kísérleti projekt között van, amelyek célja a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztése.

A klímaváltozás hatásai miatt a tengerből eltávolított alacsony szén-dioxid tartalmú víz mennyisége és az ebből fakadó környezeti hatások is kérdéseket vetnek fel. Weymouthban a víz annyira kis mennyiségben szivárog, hogy valószínűleg nem lesz jelentős hatása. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, laboratóriumi körülmények között vizsgálja a tengeri élőlények reakcióit az alacsony szén-dioxid tartalmú vízre. „A tengeri organizmusok bizonyos dolgokhoz szénre támaszkodnak,” mondja. „Például a fitoplanktonok a szén segítségével fotoszintetizálnak, míg a kagylók a szén segítségével építik a héjukat.” Hooper korai jelzései szerint a nagymértékű alacsony szén-dioxid tartalmú víz bevezetése hatással lehet a környezetre, de léteznek módok a kockázatok mérséklésére, például a víz előzetes hígításával. „Fontos, hogy ezeket a kérdéseket korán felvetjük a beszélgetések során” – teszi hozzá.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo