A politikai egyetértés szétesése a klímaváltozás ügyében
Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben először vállalta, hogy 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást ér el, a politikai egyetértés szinte zavartalan volt a Parlamentben. Az MP-k szinte egyhangúlag, szavazás nélkül fogadták el a célt. Azóta azonban a helyzet drámaian megváltozott: a Westminsterben a konszenzus szétesett, és a nettó zéró elérése egy politikai törésvonal lett. A Munkáspárt most egy új határidőt is kitűzött, amely szerint 2030-ra el kell érni a tiszta energiát, míg a Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó zéró célt szeretnének, a Konzervatív Párt viszont megpróbálja lassítani a politikai intézkedéseiket. Ráadásul most először van egy mainstream párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó zéró elérésének szükségességét.
Tony Blair, egykori Munkáspárti miniszterelnök is kifejezte aggodalmát, mondván, hogy a jelenlegi globális megközelítések nem működnek, bár később tisztázta, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit. A közvélemény-kutatások alapján Luke Tryl, a More in Common nevű szervezet munkatársa elmondta, hogy nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó zéró támogatottságában. Ugyanakkor a diskurzus iránya megváltozott: a megélhetési költségek növekedése és az ukrajnai háború miatt a figyelem arra irányult, hogy mindez hogyan érinti az emberek pénztárcáját, és hogyan befolyásolja a biztonságérzetüket.
A politikai diskurzus polarizálódott, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a legfontosabb három kérdés között említik, míg a Reform párt szavazói inkább ellenségesek a nettó zéróval szemben, de nem annyira motiváltak e téren. A politikai elit között a konszenzus szétesése sokkal mélyebb, mint a közvéleményben, mondja Tryl, utalva arra, hogy a politikai viták sokkal inkább az elit szintjén zajlanak.
A Reform párt megjelenésével a nettó zéróval kapcsolatos diskurzus felerősödött, amelyet „net stupid zero”-nak neveztek el. Richard Tice, a párt alelnöke elmondta, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon elért sikereik révén a kérdést a politikai napirendre tűzték. Az emberek a háztartási kiadások növekedéséről beszélnek, és a megélhetési költségek ugrásszerű emelkedését a megemelkedett energiaárakra vezetik vissza. Tice hangsúlyozta, hogy az emberek egyre inkább tudatában vannak a helyzet abszurditásának, különös figyelmet fordítva a munkahelyek megszűnésére és a megemelkedett számlákra.
Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke aggasztónak tartja a konszenzus szétesését, és a pártpolitikai játszmákra hárítja a felelősséget. Szerinte a politikai spektrum egyes részei megpróbálják politikai futballává silányítani a klímaváltozás kérdését. Ramsay úgy véli, hogy az emberek számára fontos, hogy érezzék, részei a klímapolitikai intézkedéseknek, és megjegyzi, hogy a Parlamentben van egy „értelmes klíma többség”, amelynek feladata az emberek bevonása a helyes politikák kialakításába.
A Konzervatív Párt politikájában a legszembetűnőbb változást a 2050-es célkitűzés lassítása jelenti, amely Boris Johnson miniszterelnöksége alatt még népszerű volt, azonban Rishi Sunak alatt a célok lassítására került sor, végül pedig Kemi Badenoch alatt a 2050-es terv elvetésére. Badenoch „megvalósíthatatlannak” nevezte a 2050-es terveket, és a Munkáspárt által javasolt intézkedések eltörlését szorgalmazta, mondván, hogy azok tönkretennék az országot.
Miközben a Munkáspárt vezetése által kijelölt irányvonalat a tagok többsége támogatja, néhány szakszervezet és a munkásmozgalom egyes részei figyelmeztettek, hogy a nettó zéró célkitűzés támogatása feltételes. A szakszervezet, az Unite, kifejtette, hogy ha nem létezik terv a munkahelyek védelmére a zöld energiára való átállás során, akkor a Munkáspárt nem számíthat a munkások támogatására a nettó zéró terveikhez. A nettó zéró célkitűzés jogszabályban rögzített, de a Munkáspárt „tiszta energia 2030-ra” törekvése önkéntes vállalás, ami gyakori spekulációkat eredményez a célok esetleges enyhítéséről.
A politikai tőkét és gazdasági reményeket figyelembe véve a Munkáspárt zöld politikájának visszafogása kockázatos lépés lehet, hiszen a jövőbeli választások sikere is múlhat ezen. A politikai táj folyamatosan változik, és a klímaváltozás kérdése egyre inkább a középpontba kerül, ami új kihívásokat és lehetőségeket teremt a jövő politikai táján.
Ezeket is érdemes megnézni
Az Egyesült Királyságnak mindent meg kell tennie az EU-val folytatott kereskedelem újjáépítéséért, állítja a jegybank vezetője
Steve Rosenberg tudósítása a Vörös térről a Győzelem Napján
